Információs korban élünk. A felgyorsult, bonyolult technikai fejlődés nap mint nap olyan újabb eszköz csodákkal kápráztat el bennünket, amelyek életünket, munkánkat, szabadidőnket igyekeznek megkönnyíteni, tartalmassá tenni. Napjainkban előtérbe kerülnek a kommunikációt, távközlést segítő eszközök, módszerek, fejlesztések. Az új eszközök az élet szinte minden területén, így a nevelésben, és az oktatásban is megjelentek, közülük elsősorban a számítógép és a videotechnikai berendezések kértek helyet a nevelési-oktatási intézmények falai között. 

Vitathatatlan, hogy a jelek, jelrendszerek, az informatikai alapismeretek ma már az általános műveltség részét képezik. Azok a kisgyermekek, akiket ma az óvodában nevelünk, már életük nagy részét a jövő évezred erősen “informatizált társadalmában” fogják leélni. Erre pedig fel kell készíteni őket.

Nem hunyhatunk szemet az informatika jelenléte előtt, törekednünk kell azok megismerésére, alkalmazására. A gyermekek igen könnyen megbarátkoznak az újdonságokkal, semmilyen kommunikációs gátlás nincs bennük az eszközök használatával szemben. Már pici 2 éves gyermek is be tudja kapcsolni a TV-t vagy a videót, ha mesét szeretne nézni.

Feltétlenül építenünk kell tehát a gyermek kíváncsiságára a megismerés helyes irányba terelésével, a megfelelő pedagógiai környezet megteremtésével – alapítványi magánóvodánkban erre is odafigyelünk.